Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem új épülete/ Wesselényi utca / 2011
Az épület funkciójából, a benne zajló zenei munka oktatásából és a műszaki feltételekből kiindulva, egy olyan homlokzatot terveztünk mely a hang-hullámok vizuális leképzésével kötődik a Zeneakadémia szellemiségéhez, egyben árnyékolja is a hatalmas üvegfelületet. /Fotó: INDEX-Földes András/
Az építészeti felvetés érzékenyen utal a főépület emblematikus üvegablakaira, azok jellegzetességére, fontosságára. Az épület tájolása miatt szükség van az egybefüggő üvegfelület részleges fedettségére. Ez viszonylag nagy kötöttséget jelentett, mivel a lehetséges technológiák közül, egyedül a kerámiafestés árnyékoló képessége mérhető. A hagyományos szitanyomással felhordott mintázat jellemzője az ismétlődő, vagy egymásban folytatódó terülő színes minta (moiré homlokzat).
KONCEPCIÓ
Fontos szempont a házat használó személyek feltételezhető zenei érzékenysége; abból indultunk ki, hogy a tereket napi szinten használó diákok és tanárok elsősorban nem néznek, hanem hallanak, így talán a képi jeleket is könnyebben tudják értelmezni, ha azok zenei alapgondolatokhoz, zenében is fellelhető motívumokhoz kötődnek.
Tájékozódásunkban a vizuális információk játszák a legnagyobb szerepet. A látás felületekhez, formákhoz, vagyis konkrét anyagokhoz köthető. Az anyagok túl, lerajzolni vagy inkább rajzzal elmesélni valamit, segít megérteni olyan jelenségeket, folyamatokat, melyek nem materiálisak, de fontos részei életünknek. Az alkalmazott hang-vizualizációs módszerek közös vonása, hogy a vonal- és/vagy foltritmusok kapcsolatából épülnek fel.
Így a hang különböző módon történő vizuális megjelenítését és a hangra történő asszociációkat vizsgáltuk. A hangok vizuális leképzésével való kísérletezés eredményezte a moiré mintázatú homlokzatot, mely reményeink szerint szellemiségben is közvetlen kapcsolatban tud maradni a helyet jellemző zenei környezettel.
A moiré fracia eredetű szó, a közismertebb ’habos’ jelentésen túl használják mint: változatos fényhatású, hullámos mintázatú (selyem) szövet, a sokszorosító grafika elterjedtével pedig a képtől idegen geometriai alakzatot is értjük alatta. A nyomdatechnikában az összetett képek esetén akkor beszélünk moiréről, amikor az egymásra kerülő résznyomatok század-ezredmiliméternyi elmozdulása szemet zsibbasztó geometrikus minta-kavalkád keletkezik. Általában elmondhatjuk, hogy a hétköznapi értelemben minden finom struktúrarétegződésből eredő vizuális interferenciát moirénak hívunk.
Az interferencia egy fizikai jelenség, ami két különböző forrású, koherens hullám találkozásakor jön létre, azaz olyan hullámok esetében, amelyeknek fáziskülönbsége állandó. A jelenség következtében új hullámmintázat jön létre, mely hangi és képi formában is megfigyelhető.
TERVEZÉS
A homlokzat szerkezeti kiosztása már önmagában bonyolult grafikai ritmust képez, így olyan mintákat terveztünk, melynél a két struktúra nem oltja ki egymást.
A moiré mintázat (interferencia) egy fizikai jelenség, ami két különböző forrású, koherens hullám találkozásakor jön létre. A jelenség következtében a két struktúra együtteseként egy új mintázatot érzékelünk, aminek rajzolata a nézőponttól függően dinamikusan változik. Hanghullámok esetében felhangokat, a homlokzat vizualitásában pedig másodlagos színek megjelenését eredményezi. Az üvegfalon megjelenő árnyékoló grafika élménye – úgy ahogy hangi érzetek esetében is- nem homogén. Attól függően, hogy milyen szögből, távolságból illetve milyen fényviszonyok között találkozunk vele, más és más élményt nyújt. A cél egy olyan vizuális képlet kialakítása volt, ami egyszerűségében és árnyaltságában egy repetitív dallam rajzolatát idézi. A kapott eredmény nem akar több lenni, mint ami, egy zaj, egy pozitív háttérzaj, az iskola zenei mindennapjaiban.
A színek érzelmekre gyakorolt pozitív hatása jól ismert. Az egyetem belső üveghomlokzata összességében 700m2 felületet jelent. A belső udvar puritán, sőt ipari elemekkel tűzdelt környezetében (tűzfalak, kémények) fontos motivációt jelentett, hogy a létrejövő homlokzat, mind az épület belső, mind külső megjelenésében dinamikus és friss legyen.
A tervezés során az épületben tartózkodó emberek mozgását vesszük alapul a minta optimális kialakításához. A cél, hogy az eredmény feloldja a műszaki követelményekből adód szükségszerű előírásokat és minden szempontból időálló élményt és műtárgyat eredményezzen. A kényelmes átlátás 60% fölött már nem biztosított ezért 30-40%-os fedettséget alkalmazunk a homlokzat kialakításakor.
A technológiai megkötések és a gyárthatóság érdekében a végleges minta egy horizontálisan ismétlődő, színes hullámsor lett. Mivel a homlokzaton nincsenek ismétlődő üvegméretek, ezért olyan minta mellett döntöttünk, ami akárhol megszakítható és folytatható. A tervezés részleteinek kidolgozásában, fontos momentum volt a majdani gördülékeny gyárthatóság elősegítése.
TECHNOLÓGIA ÉS GYÁRTÁS
A grafika megjelenítése kerámiafesték felhordásával, szitanyomás technológiával készült. A szitázás egy egyszerű, mégis sok lépésből álló eljárás. Egy vektoros grafikai programban elkészült és beméretezett mintát, precíziósan előkészített szitákra világítjuk le. A sziták mozgatásával. A festéket a felhordás után az edzés során a felületbe égetik. A technológia mellett szól a kialakított felület mechanikai ellenálló képessége, UV stabilitása: a festékek speciális üvegipari kerámia festékek melyek a beégetés során az alapul szolgáló üveggel egy anyaggá válnak. E mellett az üvegtábláknak időtállónak, tisztíthatónak, kopásállónak, cserélhetőnek kell lenniük.
A tervezett minta technikai előnye a számítógépes feldolgozás és adattárolás; az egyes üvegtáblák könnyen reprodukálhatóak. A minta véglegesítésénél fontos volt a felhasználható sziták méreteinek és a tervezett formák kompatibilitása, ezért egy horizontálisan ismétlődő, nagyon egyszerű minta mellett kellett döntenünk. A hullámok kétféle amplitúdójú és különböző színű hullámmintákkal készültek el a darabok, melyek bárhol összeilleszthetőek. A koncepcióból adódóan a feladatot nehezítette az is, hogy viszonylag kevés megfelelő méretű szita áll rendelkezésre, így a variációk száma is redukált. A színek alkalmazása tette lehetővé a technológiából adódó monotonitás feloldását, változatosságot biztosító finom átmeneteket, árnyalatok megjelenését.
Műszaki szempontból a belső terek árnyékolása jeleneti a homlokzati grafika legfontosabb funkcióját. A grafikai felület részletezettsége miatt a felület úgy működik, mint egy csipkefüggöny; ha közelre fókuszálunk a mintázatot látjuk, ha távolra, akkor a kertet.
A két grafikai réteg kialakítása mind a vizuális, mind a műszaki elvárásoknak kedvez; az árnyékoló funkció megerősítése mellett egy dinamikus minta (moire) is létrejön, csupán a belső terek használatából adódó nézőpont változásából adódóan.
